A Craniosacralis terápia egy mélyreható gyógymód, amely segíti a szervezet természetes öngyógyító mechanizmusait, semlegesíti a stressz negatív hatásait, erősíti az általános ellenállást a betegségekkel szemben, visszaadja a fizikális életerőt, és jó közérzetet biztosít.
A craniosacralis terápia egészen más, mint általában a masszázs, csontkovácsolás vagy a gerinc egyéb kezelési formái. A kezelés során alkalmazott mozdulatok rendkívül gyengédek, aprók, érzékenyek; a terapeuta nem alkalmaz tekintélyes fizikai erőt vagy hirtelen mozdulatokat, a szervezet természetes hullámait és ritmusát követi, ezt használja fel a szervezetben történő változások előidézéséhez.
Jellemzője a mikromanipuláció, amely a koponyacsontok mikromozgásainak korrigálásán alapul. Ennek segítségével hatást gyakorolhatunk a test egyéb részeire, szerveire, szervrendszereire. A terápia célja a kötőszövetes határok, lemezek ellazítása, az izületi feszültségek korrekciója, az izomrelaxáció, az agyi-gerincvelői folyadék áramlásának normalizálása, az idegi funkciók harmonizálása, a koponyán belüli keringés javítása.
A terápia alapja a craniosacralis rendszer, amely a keringési és légzési rendszer mellett a szervezet harmadik nagy ritmusát képezi. Ez egy élettani rendszer, amely minden aggyal és gerincvelővel rendelkező élőlényben megvan. A craniosacralis elnevezés a cranium (koponya) és a sacrum (keresztcsont) funkcionális egységére utal. A rendszer az agyat és a gerincvelőt körülvevő és azt védő kötőszöveti hártyából (dura mater) és az abban képződő és keringő agyi-gerincvelői folyadékból (liquor) áll. A testben minden ideg kapcsolatban áll a dura materrel. Ebben a kapcsolatban - fizikai vagy lelki sérülések miatt - kialakuló gátak akadályozhatják az agyi-gerincvelői folyadék áramlását, amely különböző rendellenességekhez vezethet. Az agyhártyák mellett minden olyan csont részét képezi a rendszernek, amely érinti az agyhártyákat és az agyhártyákkal összekötött kötőszövetes állományt. Ezek a csontok is állandó mozgásban vannak, és minden csontnak megvan a maga mozgástere. Amikor egy csont kimozdul ebből az adott mozgástérből, vagy egyáltalán nem mozog, az az agyi-gerincvelői folyadék áramlásának akadályozottságát jelenti. Ha felborul az egyensúly a rendszerben, az nem csak az agy és a gerincvelő, hanem az egész ember szempontjából káros. A craniosacralis rendszer szoros kölcsönhatásban áll az idegrendszerrel, az erek hálózatával, a nyirokkeringéssel, a légzőrendszerrel, a hormonális folyamatokkal és a csont-izomrendszerrel.
