ALFA Egészségközpont(Budapest, III. kerület)

ULTRAHANG DIAGNOSZTIKA

ULTRAHANG DIAGNOSZTIKA

ULTRAHANG DIAGNOSZTIKA

ULTRAHANG DIAGNOSZTIKA

ULTRAHANG DIAGNOSZTIKA

ULTRAHANG DIAGNOSZTIKA

ULTRAHANG DIAGNOSZTIKA

ULTRAHANG DIAGNOSZTIKA

ULTRAHANG DIAGNOSZTIKA

A szakrendelésen történő ellátás egyéni formában, gyógyszeres terápia beállításával, konzultációs módon, valamint alap és támogató pszichoterápiás formában zajlik, a modern pszichoedukációs elvek figyelembe vételével, a bio-pszicho-szociális szemléletmódnak megfelelően, szigorúan evidence based alapon.

A szakrendelésen történő ellátás egyéni formában, gyógyszeres terápia beállításával, konzultációs módon, valamint alap és támogató pszichoterápiás formában zajlik, a modern pszichoedukációs elvek figyelembe vételével, a bio-pszicho-szociális szemléletmódnak megfelelően, szigorúan evidence based alapon.

A szakrendelésen történő ellátás egyéni formában, gyógyszeres terápia beállításával, konzultációs módon, valamint alap és támogató pszichoterápiás formában zajlik, a modern pszichoedukációs elvek figyelembe vételével, a bio-pszicho-szociális szemléletmódnak megfelelően, szigorúan evidence based alapon.

Testi panaszok esetén fontos, hogy orvosi kivizsgálásra kerüljön sor. Amennyiben a tüneteknek lelki eredete vagy lelki eredetű komponense is lehet, pszichológiai segítségre is szükség lehet. A pszichoszomatikus betegségek a testi és a lelki működések egymásra kölcsönösen ható zavarát jelenti. A testi tünetek a megszokott, hétköznapi életvitelt súlyos mértékben akadályozhatják, a betegnek és a környezetének egyaránt súlyos terhet jelenthet. A pszichoszomatikus vagy funkcionális zavarok esetén a betegek általában a testi szenvedés miatt fordulnak orvoshoz. Az orvosi kivizsgálások eredménye sokszor nem magyarázza meg a panaszok súlyosságát, az ismétlődő, egyre bonyolultabb kezelés sem hozza meg az elvárt eredményt. Bár sokszor biológiai tényezők is szerepet játszanak a pszichoszomatikus tünetek kialakulásában, a pszichés tényezők jelentős szerepe miatt a pszichológiai gyógymódoknak fontos szerepe jut a tünetek kezelésében. Sokszor fordul elő, hogy a társadalmilag „jobban elfogadott” testi betegség az útja annak, hogy a lelki problémák is kezelhetőek legyenek. Hiszen a mai napig sokat gondolják, mondják azt, hogy „nem vagyok bolond, ezért nem is kell nekem pszichológus”. Ilyen esetekben maga tünet válik a kommunikáció eszközévé és ezt megértve lehet elindítani a gyógyulási folyamatot.

Testi panaszok esetén fontos, hogy orvosi kivizsgálásra kerüljön sor. Amennyiben a tüneteknek lelki eredete vagy lelki eredetű komponense is lehet, pszichológiai segítségre is szükség lehet. A pszichoszomatikus betegségek a testi és a lelki működések egymásra kölcsönösen ható zavarát jelenti. A testi tünetek a megszokott, hétköznapi életvitelt súlyos mértékben akadályozhatják, a betegnek és a környezetének egyaránt súlyos terhet jelenthet. A pszichoszomatikus vagy funkcionális zavarok esetén a betegek általában a testi szenvedés miatt fordulnak orvoshoz. Az orvosi kivizsgálások eredménye sokszor nem magyarázza meg a panaszok súlyosságát, az ismétlődő, egyre bonyolultabb kezelés sem hozza meg az elvárt eredményt. Bár sokszor biológiai tényezők is szerepet játszanak a pszichoszomatikus tünetek kialakulásában, a pszichés tényezők jelentős szerepe miatt a pszichológiai gyógymódoknak fontos szerepe jut a tünetek kezelésében. Sokszor fordul elő, hogy a társadalmilag „jobban elfogadott” testi betegség az útja annak, hogy a lelki problémák is kezelhetőek legyenek. Hiszen a mai napig sokat gondolják, mondják azt, hogy „nem vagyok bolond, ezért nem is kell nekem pszichológus”. Ilyen esetekben maga tünet válik a kommunikáció eszközévé és ezt megértve lehet elindítani a gyógyulási folyamatot.

A szakrendelésen történő ellátás egyéni formában, gyógyszeres terápia beállításával, konzultációs módon, valamint alap és támogató pszichoterápiás formában zajlik, a modern pszichoedukációs elvek figyelembe vételével, a bio-pszicho-szociális szemléletmódnak megfelelően, szigorúan evidence based alapon.

A szakrendelésen történő ellátás egyéni formában, gyógyszeres terápia beállításával, konzultációs módon, valamint alap és támogató pszichoterápiás formában zajlik, a modern pszichoedukációs elvek figyelembe vételével, a bio-pszicho-szociális szemléletmódnak megfelelően, szigorúan evidence based alapon.

Testi panaszok esetén fontos, hogy orvosi kivizsgálásra kerüljön sor. Amennyiben a tüneteknek lelki eredete vagy lelki eredetű komponense is lehet, pszichológiai segítségre is szükség lehet. A pszichoszomatikus betegségek a testi és a lelki működések egymásra kölcsönösen ható zavarát jelenti. A testi tünetek a megszokott, hétköznapi életvitelt súlyos mértékben akadályozhatják, a betegnek és a környezetének egyaránt súlyos terhet jelenthet. A pszichoszomatikus vagy funkcionális zavarok esetén a betegek általában a testi szenvedés miatt fordulnak orvoshoz. Az orvosi kivizsgálások eredménye sokszor nem magyarázza meg a panaszok súlyosságát, az ismétlődő, egyre bonyolultabb kezelés sem hozza meg az elvárt eredményt. Bár sokszor biológiai tényezők is szerepet játszanak a pszichoszomatikus tünetek kialakulásában, a pszichés tényezők jelentős szerepe miatt a pszichológiai gyógymódoknak fontos szerepe jut a tünetek kezelésében. Sokszor fordul elő, hogy a társadalmilag „jobban elfogadott” testi betegség az útja annak, hogy a lelki problémák is kezelhetőek legyenek. Hiszen a mai napig sokat gondolják, mondják azt, hogy „nem vagyok bolond, ezért nem is kell nekem pszichológus”. Ilyen esetekben maga tünet válik a kommunikáció eszközévé és ezt megértve lehet elindítani a gyógyulási folyamatot.

A szakrendelésen történő ellátás egyéni formában, gyógyszeres terápia beállításával, konzultációs módon, valamint alap és támogató pszichoterápiás formában zajlik, a modern pszichoedukációs elvek figyelembe vételével, a bio-pszicho-szociális szemléletmódnak megfelelően, szigorúan evidence based alapon.

Testi panaszok esetén fontos, hogy orvosi kivizsgálásra kerüljön sor. Amennyiben a tüneteknek lelki eredete vagy lelki eredetű komponense is lehet, pszichológiai segítségre is szükség lehet. A pszichoszomatikus betegségek a testi és a lelki működések egymásra kölcsönösen ható zavarát jelenti. A testi tünetek a megszokott, hétköznapi életvitelt súlyos mértékben akadályozhatják, a betegnek és a környezetének egyaránt súlyos terhet jelenthet. A pszichoszomatikus vagy funkcionális zavarok esetén a betegek általában a testi szenvedés miatt fordulnak orvoshoz. Az orvosi kivizsgálások eredménye sokszor nem magyarázza meg a panaszok súlyosságát, az ismétlődő, egyre bonyolultabb kezelés sem hozza meg az elvárt eredményt. Bár sokszor biológiai tényezők is szerepet játszanak a pszichoszomatikus tünetek kialakulásában, a pszichés tényezők jelentős szerepe miatt a pszichológiai gyógymódoknak fontos szerepe jut a tünetek kezelésében. Sokszor fordul elő, hogy a társadalmilag „jobban elfogadott” testi betegség az útja annak, hogy a lelki problémák is kezelhetőek legyenek. Hiszen a mai napig sokat gondolják, mondják azt, hogy „nem vagyok bolond, ezért nem is kell nekem pszichológus”. Ilyen esetekben maga tünet válik a kommunikáció eszközévé és ezt megértve lehet elindítani a gyógyulási folyamatot.

AKUPUNKTÚRA

AKUPUNKTÚRA

AKUPUNKTÚRA

AKUPUNKTÚRA

AKUPUNKTÚRA

AKUPUNKTÚRA

A szakrendelés orvosai a különböző alap szakterületek infekciós kórképeinek diagnosztikájában és szükség esetén antibiotikum kezelésének konzultálásában járatosak. Segítséget tudnak adni annak eldöntésében, hogy antibiotikum kezeléstől várható-e a panaszok csökkenése, vagy egyéb terápiára van szükség. Abban is járatosak, hogy mi a leghatékonyabb antibiotikum az adott kórképben.

A szakrendelés orvosai a különböző alap szakterületek infekciós kórképeinek diagnosztikájában és szükség esetén antibiotikum kezelésének konzultálásában járatosak. Segítséget tudnak adni annak eldöntésében, hogy antibiotikum kezeléstől várható-e a panaszok csökkenése, vagy egyéb terápiára van szükség. Abban is járatosak, hogy mi a leghatékonyabb antibiotikum az adott kórképben.

Optimális esetben még a gyermekvállalás előtt célszerű tisztázni, hogy a leendő kismama átesett-e rubeolán, bárányhimlőn, vagy fertőző májgyulladáson, vagy ha nem, gyermekkori védőoltása nyújtja-e a megfelelő védettséget egy egyébként elkerülhető fertőzéssel szemben. Amennyiben szükséges, javasolt a védőoltás megismétlése, mivel a vírusok okozta betegségek a várandósság alatt a magzat rendellenességét, vagy az újszülött betegségét okozhatják. Világszerte tapasztalható a szamárköhögés ismételt felbukkanása, ami elsősorban a fiatal, még nem, vagy csak részben oltott csecsemőket veszélyeztetheti - emlékeztető oltás ajánlott, ezért a leendő újszülött közvetlen közelében élő felnőtteknek, szülőknek, nagyszülőknek egyaránt – ezt a védelmet nevezzük „fészekimmunitásnak”. Kiemelt kockázatot jelenthet mind a várandósra, mind leendő újszülöttjére a szezonális influenzafertőzés is, mely védőoltással kivédhető. Ugyan csak veszélyt jelent a fejlődő magzatra a Toxoplasma gondii nevű kórokozó: várandósság alatti fertőzésnél az esetek 10 százalékában a magzat súlyosan károsodik a méhlepényen keresztül. A kórokozó szájon át jut a szervezetbe, többek között fertőzött állat nyers húsával (például tatárbifsztekkel, nem kellően hőkezelt húsételek készítése közben a kóstolgatással), vagy macska ürülékkel, földdel szennyezett élelmiszerrel. Vérvizsgálattal eldönthető, hogy a leendő kismama fogékony-e a toxoplasma-fertőzésre, vagy esetleg már korábban átesett rajta tünetmentesen, és ilymódon védettséget szerzett ellene.

Optimális esetben még a gyermekvállalás előtt célszerű tisztázni, hogy a leendő kismama átesett-e rubeolán, bárányhimlőn, vagy fertőző májgyulladáson, vagy ha nem, gyermekkori védőoltása nyújtja-e a megfelelő védettséget egy egyébként elkerülhető fertőzéssel szemben. Amennyiben szükséges, javasolt a védőoltás megismétlése, mivel a vírusok okozta betegségek a várandósság alatt a magzat rendellenességét, vagy az újszülött betegségét okozhatják. Világszerte tapasztalható a szamárköhögés ismételt felbukkanása, ami elsősorban a fiatal, még nem, vagy csak részben oltott csecsemőket veszélyeztetheti - emlékeztető oltás ajánlott, ezért a leendő újszülött közvetlen közelében élő felnőtteknek, szülőknek, nagyszülőknek egyaránt – ezt a védelmet nevezzük „fészekimmunitásnak”. Kiemelt kockázatot jelenthet mind a várandósra, mind leendő újszülöttjére a szezonális influenzafertőzés is, mely védőoltással kivédhető. Ugyan csak veszélyt jelent a fejlődő magzatra a Toxoplasma gondii nevű kórokozó: várandósság alatti fertőzésnél az esetek 10 százalékában a magzat súlyosan károsodik a méhlepényen keresztül. A kórokozó szájon át jut a szervezetbe, többek között fertőzött állat nyers húsával (például tatárbifsztekkel, nem kellően hőkezelt húsételek készítése közben a kóstolgatással), vagy macska ürülékkel, földdel szennyezett élelmiszerrel. Vérvizsgálattal eldönthető, hogy a leendő kismama fogékony-e a toxoplasma-fertőzésre, vagy esetleg már korábban átesett rajta tünetmentesen, és ilymódon védettséget szerzett ellene.

Optimális esetben még a gyermekvállalás előtt célszerű tisztázni, hogy a leendő kismama átesett-e rubeolán, bárányhimlőn, vagy fertőző májgyulladáson, vagy ha nem, gyermekkori védőoltása nyújtja-e a megfelelő védettséget egy egyébként elkerülhető fertőzéssel szemben. Amennyiben szükséges, javasolt a védőoltás megismétlése, mivel a vírusok okozta betegségek a várandósság alatt a magzat rendellenességét, vagy az újszülött betegségét okozhatják. Világszerte tapasztalható a szamárköhögés ismételt felbukkanása, ami elsősorban a fiatal, még nem, vagy csak részben oltott csecsemőket veszélyeztetheti - emlékeztető oltás ajánlott, ezért a leendő újszülött közvetlen közelében élő felnőtteknek, szülőknek, nagyszülőknek egyaránt – ezt a védelmet nevezzük „fészekimmunitásnak”. Kiemelt kockázatot jelenthet mind a várandósra, mind leendő újszülöttjére a szezonális influenzafertőzés is, mely védőoltással kivédhető. Ugyan csak veszélyt jelent a fejlődő magzatra a Toxoplasma gondii nevű kórokozó: várandósság alatti fertőzésnél az esetek 10 százalékában a magzat súlyosan károsodik a méhlepényen keresztül. A kórokozó szájon át jut a szervezetbe, többek között fertőzött állat nyers húsával (például tatárbifsztekkel, nem kellően hőkezelt húsételek készítése közben a kóstolgatással), vagy macska ürülékkel, földdel szennyezett élelmiszerrel. Vérvizsgálattal eldönthető, hogy a leendő kismama fogékony-e a toxoplasma-fertőzésre, vagy esetleg már korábban átesett rajta tünetmentesen, és ilymódon védettséget szerzett ellene.

A szakrendelés orvosai a különböző alap szakterületek infekciós kórképeinek diagnosztikájában és szükség esetén antibiotikum kezelésének konzultálásában járatosak. Segítséget tudnak adni annak eldöntésében, hogy antibiotikum kezeléstől várható-e a panaszok csökkenése, vagy egyéb terápiára van szükség. Abban is járatosak, hogy mi a leghatékonyabb antibiotikum az adott kórképben.

A szakrendelés orvosai a különböző alap szakterületek infekciós kórképeinek diagnosztikájában és szükség esetén antibiotikum kezelésének konzultálásában járatosak. Segítséget tudnak adni annak eldöntésében, hogy antibiotikum kezeléstől várható-e a panaszok csökkenése, vagy egyéb terápiára van szükség. Abban is járatosak, hogy mi a leghatékonyabb antibiotikum az adott kórképben.

A szakrendelés orvosai a különböző alap szakterületek infekciós kórképeinek diagnosztikájában és szükség esetén antibiotikum kezelésének konzultálásában járatosak. Segítséget tudnak adni annak eldöntésében, hogy antibiotikum kezeléstől várható-e a panaszok csökkenése, vagy egyéb terápiára van szükség. Abban is járatosak, hogy mi a leghatékonyabb antibiotikum az adott kórképben.

A szakrendelés orvosai a különböző alap szakterületek infekciós kórképeinek diagnosztikájában és szükség esetén antibiotikum kezelésének konzultálásában járatosak. Segítséget tudnak adni annak eldöntésében, hogy antibiotikum kezeléstől várható-e a panaszok csökkenése, vagy egyéb terápiára van szükség. Abban is járatosak, hogy mi a leghatékonyabb antibiotikum az adott kórképben.

A szakrendelés orvosai a különböző alap szakterületek infekciós kórképeinek diagnosztikájában és szükség esetén antibiotikum kezelésének konzultálásában járatosak. Segítséget tudnak adni annak eldöntésében, hogy antibiotikum kezeléstől várható-e a panaszok csökkenése, vagy egyéb terápiára van szükség. Abban is járatosak, hogy mi a leghatékonyabb antibiotikum az adott kórképben.

Az urológia általában a vizelet kiválasztó és elvezető rendszer (mindkét nemben), illetve a férfi nemi szervek és mirigyek működési zavaraival, megbetegedéseivel, ezek kivizsgálásával és gyógyításával foglalkozik. A vizelet kiválasztó és elvezető rendszer részei a vesék, vesevezetékek, a húgyhólyag és a húgycső. Szakrendelésünkön foglalkozunk ezen szervek mindkét nemnél megtalálható funkcionális zavaraival, gyulladásos, köves illetve daganatos megbetegedéseivel.

Az urológia általában a vizelet kiválasztó és elvezető rendszer (mindkét nemben), illetve a férfi nemi szervek és mirigyek működési zavaraival, megbetegedéseivel, ezek kivizsgálásával és gyógyításával foglalkozik. A vizelet kiválasztó és elvezető rendszer részei a vesék, vesevezetékek, a húgyhólyag és a húgycső. Szakrendelésünkön foglalkozunk ezen szervek mindkét nemnél megtalálható funkcionális zavaraival, gyulladásos, köves illetve daganatos megbetegedéseivel.

Az urológia általában a vizelet kiválasztó és elvezető rendszer (mindkét nemben), illetve a férfi nemi szervek és mirigyek működési zavaraival, megbetegedéseivel, ezek kivizsgálásával és gyógyításával foglalkozik. A vizelet kiválasztó és elvezető rendszer részei a vesék, vesevezetékek, a húgyhólyag és a húgycső. Szakrendelésünkön foglalkozunk ezen szervek mindkét nemnél megtalálható funkcionális zavaraival, gyulladásos, köves illetve daganatos megbetegedéseivel.

Az urológia általában a vizelet kiválasztó és elvezető rendszer (mindkét nemben), illetve a férfi nemi szervek és mirigyek működési zavaraival, megbetegedéseivel, ezek kivizsgálásával és gyógyításával foglalkozik. A vizelet kiválasztó és elvezető rendszer részei a vesék, vesevezetékek, a húgyhólyag és a húgycső. Szakrendelésünkön foglalkozunk ezen szervek mindkét nemnél megtalálható funkcionális zavaraival, gyulladásos, köves illetve daganatos megbetegedéseivel.

Az urológia általában a vizelet kiválasztó és elvezető rendszer (mindkét nemben), illetve a férfi nemi szervek és mirigyek működési zavaraival, megbetegedéseivel, ezek kivizsgálásával és gyógyításával foglalkozik. A vizelet kiválasztó és elvezető rendszer részei a vesék, vesevezetékek, a húgyhólyag és a húgycső. Szakrendelésünkön foglalkozunk ezen szervek mindkét nemnél megtalálható funkcionális zavaraival, gyulladásos, köves illetve daganatos megbetegedéseivel.

Az urológia általában a vizelet kiválasztó és elvezető rendszer (mindkét nemben), illetve a férfi nemi szervek és mirigyek működési zavaraival, megbetegedéseivel, ezek kivizsgálásával és gyógyításával foglalkozik. A vizelet kiválasztó és elvezető rendszer részei a vesék, vesevezetékek, a húgyhólyag és a húgycső. Szakrendelésünkön foglalkozunk ezen szervek mindkét nemnél megtalálható funkcionális zavaraival, gyulladásos, köves illetve daganatos megbetegedéseivel.

Az urológia általában a vizelet kiválasztó és elvezető rendszer (mindkét nemben), illetve a férfi nemi szervek és mirigyek működési zavaraival, megbetegedéseivel, ezek kivizsgálásával és gyógyításával foglalkozik. A vizelet kiválasztó és elvezető rendszer részei a vesék, vesevezetékek, a húgyhólyag és a húgycső. Szakrendelésünkön foglalkozunk ezen szervek mindkét nemnél megtalálható funkcionális zavaraival, gyulladásos, köves illetve daganatos megbetegedéseivel.

Az urológia általában a vizelet kiválasztó és elvezető rendszer (mindkét nemben), illetve a férfi nemi szervek és mirigyek működési zavaraival, megbetegedéseivel, ezek kivizsgálásával és gyógyításával foglalkozik. A vizelet kiválasztó és elvezető rendszer részei a vesék, vesevezetékek, a húgyhólyag és a húgycső. Szakrendelésünkön foglalkozunk ezen szervek mindkét nemnél megtalálható funkcionális zavaraival, gyulladásos, köves illetve daganatos megbetegedéseivel.

Az urológia általában a vizelet kiválasztó és elvezető rendszer (mindkét nemben), illetve a férfi nemi szervek és mirigyek működési zavaraival, megbetegedéseivel, ezek kivizsgálásával és gyógyításával foglalkozik. A vizelet kiválasztó és elvezető rendszer részei a vesék, vesevezetékek, a húgyhólyag és a húgycső. Szakrendelésünkön foglalkozunk ezen szervek mindkét nemnél megtalálható funkcionális zavaraival, gyulladásos, köves illetve daganatos megbetegedéseivel.

Az urológia általában a vizelet kiválasztó és elvezető rendszer (mindkét nemben), illetve a férfi nemi szervek és mirigyek működési zavaraival, megbetegedéseivel, ezek kivizsgálásával és gyógyításával foglalkozik. A vizelet kiválasztó és elvezető rendszer részei a vesék, vesevezetékek, a húgyhólyag és a húgycső. Szakrendelésünkön foglalkozunk ezen szervek mindkét nemnél megtalálható funkcionális zavaraival, gyulladásos, köves illetve daganatos megbetegedéseivel.

MASSZÁZS

MASSZÁZS

GYÓGYTORNA

GYÓGYTORNA

GYÓGYTORNA

GYÓGYTORNA

GYÓGYTORNA

GYÓGYTORNA

GYÓGYTORNA

A reumatológia a mozgásszervek az ízületi porc, izmok, inak, íntapadások, csontok betegségeivel, azok diagnózisával és nem-sebészi (konzervatív) terápiájával foglalkozik. A leggyakoribb mozgásszervi betegségek (ízületi kopás, kopásos gerincbetegségek, inak íntapadások, lágyrészek betegségei valamint a csontokat érintő osteoporosis ) előbb-utóbb mindenkinél vagy minden családban előfordulnak. Gyakoriságuknál fogva népbetegségnek számítanak. A magyar populáció több, mint 1%-a gyulladásos ízületi betegségben (RA, bizonyos autoimmun betegségek, köszvény) szenved, mely részben az életminőséget rontja részben szívérrendszeri szövődményei miatt a várható élettartamot tíz évvel csökkentheti. A népesség 20-30%-a kopásos ízületi betegségben, osteoporosisban, lágyrész elváltozásban szenved, mely részben szintén az életminőséget rontja részben az osteoporosis következtében bekövetkező combnyaktörések miatt halálozással is járhat.

A rutin nőgyógyászati vizsgálat (évenkénti javasolt rákszűrés) első lépése a hüvelyfeltárása, a méhnyak látótérbe hozása és a méhnyakról a cytologiai vizsgálathoz szükséges kenetvétel. Ezt követően a méhnyak ecetsavas törlővel történő érintése után colposcóppal (nagyítóeszközzel) vizsgáljuk a méhnyakat, hüvelynyálkahártyát, majd a feltáró eszköz eltávolítása után a szeméremtestet. Az ezt követően végzett bimanualis, nőgyógyászati vizsgálattal a belső nemi szervekről tájékozódunk (méh, petefészkek). Humánpapilloma vírus (HPV) kimutatás „határeset” cytologiai lelet esetén segíti a diagnosztikát, illetve a teendők meghatározását. Hüvelyfertőzésre utaló panasz, illetve a hüvelyfeltárás kapcsán erre utaló váladék, gyulladás esetén valamint ez irányú szűrővizsgálatcéljából a hüvelyváladék kenet mikroszkópos vizsgálatához veszünk mintát. Nőgyógyászati ultrahangvizsgálatot a jobb képalkotás céljából hüvelyi vizsgálófejjel végezzük, mellyel a méh és a petefészkek is megítélhetők, a kismedencei kóros képletek (pl. petefészek cysta) könnyen felismerhetőek. Fiatalabb korban a havonkénti, mensest követő emlőönvizsgálat javasolt, gyanús tapintási lelet esetén képalkotó vizsgálat végzése. Későbbiéletkorbanvagyegyeneságifelmenőkközöttelőfordultemlőrákeseténfiatalabbkorban is mammographia végzése javasolt. Nőgyógyászati fertőzések diagnosztikájában alkalmazott „lépcsőfokok” közül a lactobacillus flóramegítélésére mind vizsgálóasztal melletti módszer, mind a mikroszkópos vizsgálat hozzáférhető. A hüvelyváladék pH-jának tesztcsíkkal történő meghatározása a beteg vizsgálata kapcsán elvégezhető differenciál diagnosztikai módszer. A hüvelyváladék kémhatása emelkedik, ha a domináns bakteriális flórát jelentő lactobacillusok háttérbe szorulnak. Az esetek többségében a klinikai kép alapján nem tudjuk felállítani a diagnózist. A nőgyógyászati fertőzések korszerű diagnosztikájában nem nélkülözhető a hüvelyváladék kenetmikroszkópos vizsgálata. A mintavétel hüvelyváladék vizsgálata esetén az oldalsó, vagy a mellső hüvelyboltozatból történjék. A kenet metilénkékkel történő festést követően vizsgálható, a lactobacillus flóra megítélhető.

A rutin nőgyógyászati vizsgálat (évenkénti javasolt rákszűrés) első lépése a hüvelyfeltárása, a méhnyak látótérbe hozása és a méhnyakról a cytologiai vizsgálathoz szükséges kenetvétel. Ezt követően a méhnyak ecetsavas törlővel történő érintése után colposcóppal (nagyítóeszközzel) vizsgáljuk a méhnyakat, hüvelynyálkahártyát, majd a feltáró eszköz eltávolítása után a szeméremtestet. Az ezt követően végzett bimanualis, nőgyógyászati vizsgálattal a belső nemi szervekről tájékozódunk (méh, petefészkek). Humánpapilloma vírus (HPV) kimutatás „határeset” cytologiai lelet esetén segíti a diagnosztikát, illetve a teendők meghatározását. Hüvelyfertőzésre utaló panasz, illetve a hüvelyfeltárás kapcsán erre utaló váladék, gyulladás esetén valamint ez irányú szűrővizsgálatcéljából a hüvelyváladék kenet mikroszkópos vizsgálatához veszünk mintát. Nőgyógyászati ultrahangvizsgálatot a jobb képalkotás céljából hüvelyi vizsgálófejjel végezzük, mellyel a méh és a petefészkek is megítélhetők, a kismedencei kóros képletek (pl. petefészek cysta) könnyen felismerhetőek. Fiatalabb korban a havonkénti, mensest követő emlőönvizsgálat javasolt, gyanús tapintási lelet esetén képalkotó vizsgálat végzése. Későbbiéletkorbanvagyegyeneságifelmenőkközöttelőfordultemlőrákeseténfiatalabbkorban is mammographia végzése javasolt. Nőgyógyászati fertőzések diagnosztikájában alkalmazott „lépcsőfokok” közül a lactobacillus flóramegítélésére mind vizsgálóasztal melletti módszer, mind a mikroszkópos vizsgálat hozzáférhető. A hüvelyváladék pH-jának tesztcsíkkal történő meghatározása a beteg vizsgálata kapcsán elvégezhető differenciál diagnosztikai módszer. A hüvelyváladék kémhatása emelkedik, ha a domináns bakteriális flórát jelentő lactobacillusok háttérbe szorulnak. Az esetek többségében a klinikai kép alapján nem tudjuk felállítani a diagnózist. A nőgyógyászati fertőzések korszerű diagnosztikájában nem nélkülözhető a hüvelyváladék kenetmikroszkópos vizsgálata. A mintavétel hüvelyváladék vizsgálata esetén az oldalsó, vagy a mellső hüvelyboltozatból történjék. A kenet metilénkékkel történő festést követően vizsgálható, a lactobacillus flóra megítélhető.

A rutin nőgyógyászati vizsgálat (évenkénti javasolt rákszűrés) első lépése a hüvelyfeltárása, a méhnyak látótérbe hozása és a méhnyakról a cytologiai vizsgálathoz szükséges kenetvétel. Ezt követően a méhnyak ecetsavas törlővel történő érintése után colposcóppal (nagyítóeszközzel) vizsgáljuk a méhnyakat, hüvelynyálkahártyát, majd a feltáró eszköz eltávolítása után a szeméremtestet. Az ezt követően végzett bimanualis, nőgyógyászati vizsgálattal a belső nemi szervekről tájékozódunk (méh, petefészkek). Humánpapilloma vírus (HPV) kimutatás „határeset” cytologiai lelet esetén segíti a diagnosztikát, illetve a teendők meghatározását. Hüvelyfertőzésre utaló panasz, illetve a hüvelyfeltárás kapcsán erre utaló váladék, gyulladás esetén valamint ez irányú szűrővizsgálatcéljából a hüvelyváladék kenet mikroszkópos vizsgálatához veszünk mintát. Nőgyógyászati ultrahangvizsgálatot a jobb képalkotás céljából hüvelyi vizsgálófejjel végezzük, mellyel a méh és a petefészkek is megítélhetők, a kismedencei kóros képletek (pl. petefészek cysta) könnyen felismerhetőek. Fiatalabb korban a havonkénti, mensest követő emlőönvizsgálat javasolt, gyanús tapintási lelet esetén képalkotó vizsgálat végzése. Későbbiéletkorbanvagyegyeneságifelmenőkközöttelőfordultemlőrákeseténfiatalabbkorban is mammographia végzése javasolt. Nőgyógyászati fertőzések diagnosztikájában alkalmazott „lépcsőfokok” közül a lactobacillus flóramegítélésére mind vizsgálóasztal melletti módszer, mind a mikroszkópos vizsgálat hozzáférhető. A hüvelyváladék pH-jának tesztcsíkkal történő meghatározása a beteg vizsgálata kapcsán elvégezhető differenciál diagnosztikai módszer. A hüvelyváladék kémhatása emelkedik, ha a domináns bakteriális flórát jelentő lactobacillusok háttérbe szorulnak. Az esetek többségében a klinikai kép alapján nem tudjuk felállítani a diagnózist. A nőgyógyászati fertőzések korszerű diagnosztikájában nem nélkülözhető a hüvelyváladék kenetmikroszkópos vizsgálata. A mintavétel hüvelyváladék vizsgálata esetén az oldalsó, vagy a mellső hüvelyboltozatból történjék. A kenet metilénkékkel történő festést követően vizsgálható, a lactobacillus flóra megítélhető.

A rutin nőgyógyászati vizsgálat (évenkénti javasolt rákszűrés) első lépése a hüvelyfeltárása, a méhnyak látótérbe hozása és a méhnyakról a cytologiai vizsgálathoz szükséges kenetvétel. Ezt követően a méhnyak ecetsavas törlővel történő érintése után colposcóppal (nagyítóeszközzel) vizsgáljuk a méhnyakat, hüvelynyálkahártyát, majd a feltáró eszköz eltávolítása után a szeméremtestet. Az ezt követően végzett bimanualis, nőgyógyászati vizsgálattal a belső nemi szervekről tájékozódunk (méh, petefészkek). Humánpapilloma vírus (HPV) kimutatás „határeset” cytologiai lelet esetén segíti a diagnosztikát, illetve a teendők meghatározását. Hüvelyfertőzésre utaló panasz, illetve a hüvelyfeltárás kapcsán erre utaló váladék, gyulladás esetén valamint ez irányú szűrővizsgálatcéljából a hüvelyváladék kenet mikroszkópos vizsgálatához veszünk mintát. Nőgyógyászati ultrahangvizsgálatot a jobb képalkotás céljából hüvelyi vizsgálófejjel végezzük, mellyel a méh és a petefészkek is megítélhetők, a kismedencei kóros képletek (pl. petefészek cysta) könnyen felismerhetőek. Fiatalabb korban a havonkénti, mensest követő emlőönvizsgálat javasolt, gyanús tapintási lelet esetén képalkotó vizsgálat végzése. Későbbiéletkorbanvagyegyeneságifelmenőkközöttelőfordultemlőrákeseténfiatalabbkorban is mammographia végzése javasolt. Nőgyógyászati fertőzések diagnosztikájában alkalmazott „lépcsőfokok” közül a lactobacillus flóramegítélésére mind vizsgálóasztal melletti módszer, mind a mikroszkópos vizsgálat hozzáférhető. A hüvelyváladék pH-jának tesztcsíkkal történő meghatározása a beteg vizsgálata kapcsán elvégezhető differenciál diagnosztikai módszer. A hüvelyváladék kémhatása emelkedik, ha a domináns bakteriális flórát jelentő lactobacillusok háttérbe szorulnak. Az esetek többségében a klinikai kép alapján nem tudjuk felállítani a diagnózist. A nőgyógyászati fertőzések korszerű diagnosztikájában nem nélkülözhető a hüvelyváladék kenetmikroszkópos vizsgálata. A mintavétel hüvelyváladék vizsgálata esetén az oldalsó, vagy a mellső hüvelyboltozatból történjék. A kenet metilénkékkel történő festést követően vizsgálható, a lactobacillus flóra megítélhető.

A rutin nőgyógyászati vizsgálat (évenkénti javasolt rákszűrés) első lépése a hüvelyfeltárása, a méhnyak látótérbe hozása és a méhnyakról a cytologiai vizsgálathoz szükséges kenetvétel. Ezt követően a méhnyak ecetsavas törlővel történő érintése után colposcóppal (nagyítóeszközzel) vizsgáljuk a méhnyakat, hüvelynyálkahártyát, majd a feltáró eszköz eltávolítása után a szeméremtestet. Az ezt követően végzett bimanualis, nőgyógyászati vizsgálattal a belső nemi szervekről tájékozódunk (méh, petefészkek). Humánpapilloma vírus (HPV) kimutatás „határeset” cytologiai lelet esetén segíti a diagnosztikát, illetve a teendők meghatározását. Hüvelyfertőzésre utaló panasz, illetve a hüvelyfeltárás kapcsán erre utaló váladék, gyulladás esetén valamint ez irányú szűrővizsgálatcéljából a hüvelyváladék kenet mikroszkópos vizsgálatához veszünk mintát. Nőgyógyászati ultrahangvizsgálatot a jobb képalkotás céljából hüvelyi vizsgálófejjel végezzük, mellyel a méh és a petefészkek is megítélhetők, a kismedencei kóros képletek (pl. petefészek cysta) könnyen felismerhetőek. Fiatalabb korban a havonkénti, mensest követő emlőönvizsgálat javasolt, gyanús tapintási lelet esetén képalkotó vizsgálat végzése. Későbbiéletkorbanvagyegyeneságifelmenőkközöttelőfordultemlőrákeseténfiatalabbkorban is mammographia végzése javasolt. Nőgyógyászati fertőzések diagnosztikájában alkalmazott „lépcsőfokok” közül a lactobacillus flóramegítélésére mind vizsgálóasztal melletti módszer, mind a mikroszkópos vizsgálat hozzáférhető. A hüvelyváladék pH-jának tesztcsíkkal történő meghatározása a beteg vizsgálata kapcsán elvégezhető differenciál diagnosztikai módszer. A hüvelyváladék kémhatása emelkedik, ha a domináns bakteriális flórát jelentő lactobacillusok háttérbe szorulnak. Az esetek többségében a klinikai kép alapján nem tudjuk felállítani a diagnózist. A nőgyógyászati fertőzések korszerű diagnosztikájában nem nélkülözhető a hüvelyváladék kenetmikroszkópos vizsgálata. A mintavétel hüvelyváladék vizsgálata esetén az oldalsó, vagy a mellső hüvelyboltozatból történjék. A kenet metilénkékkel történő festést követően vizsgálható, a lactobacillus flóra megítélhető.

A rutin nőgyógyászati vizsgálat (évenkénti javasolt rákszűrés) első lépése a hüvelyfeltárása, a méhnyak látótérbe hozása és a méhnyakról a cytologiai vizsgálathoz szükséges kenetvétel. Ezt követően a méhnyak ecetsavas törlővel történő érintése után colposcóppal (nagyítóeszközzel) vizsgáljuk a méhnyakat, hüvelynyálkahártyát, majd a feltáró eszköz eltávolítása után a szeméremtestet. Az ezt követően végzett bimanualis, nőgyógyászati vizsgálattal a belső nemi szervekről tájékozódunk (méh, petefészkek). Humánpapilloma vírus (HPV) kimutatás „határeset” cytologiai lelet esetén segíti a diagnosztikát, illetve a teendők meghatározását. Hüvelyfertőzésre utaló panasz, illetve a hüvelyfeltárás kapcsán erre utaló váladék, gyulladás esetén valamint ez irányú szűrővizsgálatcéljából a hüvelyváladék kenet mikroszkópos vizsgálatához veszünk mintát. Nőgyógyászati ultrahangvizsgálatot a jobb képalkotás céljából hüvelyi vizsgálófejjel végezzük, mellyel a méh és a petefészkek is megítélhetők, a kismedencei kóros képletek (pl. petefészek cysta) könnyen felismerhetőek. Fiatalabb korban a havonkénti, mensest követő emlőönvizsgálat javasolt, gyanús tapintási lelet esetén képalkotó vizsgálat végzése. Későbbiéletkorbanvagyegyeneságifelmenőkközöttelőfordultemlőrákeseténfiatalabbkorban is mammographia végzése javasolt. Nőgyógyászati fertőzések diagnosztikájában alkalmazott „lépcsőfokok” közül a lactobacillus flóramegítélésére mind vizsgálóasztal melletti módszer, mind a mikroszkópos vizsgálat hozzáférhető. A hüvelyváladék pH-jának tesztcsíkkal történő meghatározása a beteg vizsgálata kapcsán elvégezhető differenciál diagnosztikai módszer. A hüvelyváladék kémhatása emelkedik, ha a domináns bakteriális flórát jelentő lactobacillusok háttérbe szorulnak. Az esetek többségében a klinikai kép alapján nem tudjuk felállítani a diagnózist. A nőgyógyászati fertőzések korszerű diagnosztikájában nem nélkülözhető a hüvelyváladék kenetmikroszkópos vizsgálata. A mintavétel hüvelyváladék vizsgálata esetén az oldalsó, vagy a mellső hüvelyboltozatból történjék. A kenet metilénkékkel történő festést követően vizsgálható, a lactobacillus flóra megítélhető.

A rutin nőgyógyászati vizsgálat (évenkénti javasolt rákszűrés) első lépése a hüvelyfeltárása, a méhnyak látótérbe hozása és a méhnyakról a cytologiai vizsgálathoz szükséges kenetvétel. Ezt követően a méhnyak ecetsavas törlővel történő érintése után colposcóppal (nagyítóeszközzel) vizsgáljuk a méhnyakat, hüvelynyálkahártyát, majd a feltáró eszköz eltávolítása után a szeméremtestet. Az ezt követően végzett bimanualis, nőgyógyászati vizsgálattal a belső nemi szervekről tájékozódunk (méh, petefészkek). Humánpapilloma vírus (HPV) kimutatás „határeset” cytologiai lelet esetén segíti a diagnosztikát, illetve a teendők meghatározását. Hüvelyfertőzésre utaló panasz, illetve a hüvelyfeltárás kapcsán erre utaló váladék, gyulladás esetén valamint ez irányú szűrővizsgálatcéljából a hüvelyváladék kenet mikroszkópos vizsgálatához veszünk mintát. Nőgyógyászati ultrahangvizsgálatot a jobb képalkotás céljából hüvelyi vizsgálófejjel végezzük, mellyel a méh és a petefészkek is megítélhetők, a kismedencei kóros képletek (pl. petefészek cysta) könnyen felismerhetőek. Fiatalabb korban a havonkénti, mensest követő emlőönvizsgálat javasolt, gyanús tapintási lelet esetén képalkotó vizsgálat végzése. Későbbiéletkorbanvagyegyeneságifelmenőkközöttelőfordultemlőrákeseténfiatalabbkorban is mammographia végzése javasolt. Nőgyógyászati fertőzések diagnosztikájában alkalmazott „lépcsőfokok” közül a lactobacillus flóramegítélésére mind vizsgálóasztal melletti módszer, mind a mikroszkópos vizsgálat hozzáférhető. A hüvelyváladék pH-jának tesztcsíkkal történő meghatározása a beteg vizsgálata kapcsán elvégezhető differenciál diagnosztikai módszer. A hüvelyváladék kémhatása emelkedik, ha a domináns bakteriális flórát jelentő lactobacillusok háttérbe szorulnak. Az esetek többségében a klinikai kép alapján nem tudjuk felállítani a diagnózist. A nőgyógyászati fertőzések korszerű diagnosztikájában nem nélkülözhető a hüvelyváladék kenetmikroszkópos vizsgálata. A mintavétel hüvelyváladék vizsgálata esetén az oldalsó, vagy a mellső hüvelyboltozatból történjék. A kenet metilénkékkel történő festést követően vizsgálható, a lactobacillus flóra megítélhető.

A rutin nőgyógyászati vizsgálat (évenkénti javasolt rákszűrés) első lépése a hüvelyfeltárása, a méhnyak látótérbe hozása és a méhnyakról a cytologiai vizsgálathoz szükséges kenetvétel. Ezt követően a méhnyak ecetsavas törlővel történő érintése után colposcóppal (nagyítóeszközzel) vizsgáljuk a méhnyakat, hüvelynyálkahártyát, majd a feltáró eszköz eltávolítása után a szeméremtestet. Az ezt követően végzett bimanualis, nőgyógyászati vizsgálattal a belső nemi szervekről tájékozódunk (méh, petefészkek). Humánpapilloma vírus (HPV) kimutatás „határeset” cytologiai lelet esetén segíti a diagnosztikát, illetve a teendők meghatározását. Hüvelyfertőzésre utaló panasz, illetve a hüvelyfeltárás kapcsán erre utaló váladék, gyulladás esetén valamint ez irányú szűrővizsgálatcéljából a hüvelyváladék kenet mikroszkópos vizsgálatához veszünk mintát. Nőgyógyászati ultrahangvizsgálatot a jobb képalkotás céljából hüvelyi vizsgálófejjel végezzük, mellyel a méh és a petefészkek is megítélhetők, a kismedencei kóros képletek (pl. petefészek cysta) könnyen felismerhetőek. Fiatalabb korban a havonkénti, mensest követő emlőönvizsgálat javasolt, gyanús tapintási lelet esetén képalkotó vizsgálat végzése. Későbbiéletkorbanvagyegyeneságifelmenőkközöttelőfordultemlőrákeseténfiatalabbkorban is mammographia végzése javasolt. Nőgyógyászati fertőzések diagnosztikájában alkalmazott „lépcsőfokok” közül a lactobacillus flóramegítélésére mind vizsgálóasztal melletti módszer, mind a mikroszkópos vizsgálat hozzáférhető. A hüvelyváladék pH-jának tesztcsíkkal történő meghatározása a beteg vizsgálata kapcsán elvégezhető differenciál diagnosztikai módszer. A hüvelyváladék kémhatása emelkedik, ha a domináns bakteriális flórát jelentő lactobacillusok háttérbe szorulnak. Az esetek többségében a klinikai kép alapján nem tudjuk felállítani a diagnózist. A nőgyógyászati fertőzések korszerű diagnosztikájában nem nélkülözhető a hüvelyváladék kenetmikroszkópos vizsgálata. A mintavétel hüvelyváladék vizsgálata esetén az oldalsó, vagy a mellső hüvelyboltozatból történjék. A kenet metilénkékkel történő festést követően vizsgálható, a lactobacillus flóra megítélhető.

A rutin nőgyógyászati vizsgálat (évenkénti javasolt rákszűrés) első lépése a hüvelyfeltárása, a méhnyak látótérbe hozása és a méhnyakról a cytologiai vizsgálathoz szükséges kenetvétel. Ezt követően a méhnyak ecetsavas törlővel történő érintése után colposcóppal (nagyítóeszközzel) vizsgáljuk a méhnyakat, hüvelynyálkahártyát, majd a feltáró eszköz eltávolítása után a szeméremtestet. Az ezt követően végzett bimanualis, nőgyógyászati vizsgálattal a belső nemi szervekről tájékozódunk (méh, petefészkek). Humánpapilloma vírus (HPV) kimutatás „határeset” cytologiai lelet esetén segíti a diagnosztikát, illetve a teendők meghatározását. Hüvelyfertőzésre utaló panasz, illetve a hüvelyfeltárás kapcsán erre utaló váladék, gyulladás esetén valamint ez irányú szűrővizsgálatcéljából a hüvelyváladék kenet mikroszkópos vizsgálatához veszünk mintát. Nőgyógyászati ultrahangvizsgálatot a jobb képalkotás céljából hüvelyi vizsgálófejjel végezzük, mellyel a méh és a petefészkek is megítélhetők, a kismedencei kóros képletek (pl. petefészek cysta) könnyen felismerhetőek. Fiatalabb korban a havonkénti, mensest követő emlőönvizsgálat javasolt, gyanús tapintási lelet esetén képalkotó vizsgálat végzése. Későbbiéletkorbanvagyegyeneságifelmenőkközöttelőfordultemlőrákeseténfiatalabbkorban is mammographia végzése javasolt. Nőgyógyászati fertőzések diagnosztikájában alkalmazott „lépcsőfokok” közül a lactobacillus flóramegítélésére mind vizsgálóasztal melletti módszer, mind a mikroszkópos vizsgálat hozzáférhető. A hüvelyváladék pH-jának tesztcsíkkal történő meghatározása a beteg vizsgálata kapcsán elvégezhető differenciál diagnosztikai módszer. A hüvelyváladék kémhatása emelkedik, ha a domináns bakteriális flórát jelentő lactobacillusok háttérbe szorulnak. Az esetek többségében a klinikai kép alapján nem tudjuk felállítani a diagnózist. A nőgyógyászati fertőzések korszerű diagnosztikájában nem nélkülözhető a hüvelyváladék kenetmikroszkópos vizsgálata. A mintavétel hüvelyváladék vizsgálata esetén az oldalsó, vagy a mellső hüvelyboltozatból történjék. A kenet metilénkékkel történő festést követően vizsgálható, a lactobacillus flóra megítélhető.

A rutin nőgyógyászati vizsgálat (évenkénti javasolt rákszűrés) első lépése a hüvelyfeltárása, a méhnyak látótérbe hozása és a méhnyakról a cytologiai vizsgálathoz szükséges kenetvétel. Ezt követően a méhnyak ecetsavas törlővel történő érintése után colposcóppal (nagyítóeszközzel) vizsgáljuk a méhnyakat, hüvelynyálkahártyát, majd a feltáró eszköz eltávolítása után a szeméremtestet. Az ezt követően végzett bimanualis, nőgyógyászati vizsgálattal a belső nemi szervekről tájékozódunk (méh, petefészkek). Humánpapilloma vírus (HPV) kimutatás „határeset” cytologiai lelet esetén segíti a diagnosztikát, illetve a teendők meghatározását. Hüvelyfertőzésre utaló panasz, illetve a hüvelyfeltárás kapcsán erre utaló váladék, gyulladás esetén valamint ez irányú szűrővizsgálatcéljából a hüvelyváladék kenet mikroszkópos vizsgálatához veszünk mintát. Nőgyógyászati ultrahangvizsgálatot a jobb képalkotás céljából hüvelyi vizsgálófejjel végezzük, mellyel a méh és a petefészkek is megítélhetők, a kismedencei kóros képletek (pl. petefészek cysta) könnyen felismerhetőek. Fiatalabb korban a havonkénti, mensest követő emlőönvizsgálat javasolt, gyanús tapintási lelet esetén képalkotó vizsgálat végzése. Későbbiéletkorbanvagyegyeneságifelmenőkközöttelőfordultemlőrákeseténfiatalabbkorban is mammographia végzése javasolt. Nőgyógyászati fertőzések diagnosztikájában alkalmazott „lépcsőfokok” közül a lactobacillus flóramegítélésére mind vizsgálóasztal melletti módszer, mind a mikroszkópos vizsgálat hozzáférhető. A hüvelyváladék pH-jának tesztcsíkkal történő meghatározása a beteg vizsgálata kapcsán elvégezhető differenciál diagnosztikai módszer. A hüvelyváladék kémhatása emelkedik, ha a domináns bakteriális flórát jelentő lactobacillusok háttérbe szorulnak. Az esetek többségében a klinikai kép alapján nem tudjuk felállítani a diagnózist. A nőgyógyászati fertőzések korszerű diagnosztikájában nem nélkülözhető a hüvelyváladék kenetmikroszkópos vizsgálata. A mintavétel hüvelyváladék vizsgálata esetén az oldalsó, vagy a mellső hüvelyboltozatból történjék. A kenet metilénkékkel történő festést követően vizsgálható, a lactobacillus flóra megítélhető.