A Gellért hegy lábánál létesült első települések kialakulásában közrejátszott a meleg vizű források közelsége (pl.: a mai Árpád-, Rákóczi-,Musztafa-, Gül Baba-, Beatrix-, Mátyás király forrás)
A települések meglétét a korábbi ásatások is bizonyították. 1957-ben egy eraviszkusz település maradványait találták meg a Rudas fürdő Attila kútjának közelében.
A Gellért hegy környékének fejlődése IV. Béla király idejében kezdett kibontakozni a tatárjárás után. A johannita lovagok ezen a környéken építettek ispotályt fürdővel együtt a mai Rudas fürdő helyén. 1458-tól Mátyás király uralkodásának ideje alatt több fürdő építésére került sor például a Rácz fürdőére, melyet fedett folyosó kötött össze a királyi várral.
1541-ben Buda megszállásakor a törökök a régi épületek köveit felhasználva építettek mecseteket, fürdőket.
A fentebb említett ispotály a török hódításkor még állt, amit átalakítottak és fürdőként használták a Rudas fürdő megépítéséig.
A Rudas fürdő 1566 – 1572 közötti felépítése Szokoli Musztafa budai pasa nevéhez köthető, amely olyan mértékben sikerült, hogy a fürdőt a mai napig folyamatosan használják, kisebb javításokkal. A Rudas fürdő ilidzsa típusú fürdő volt, amely a források vizének hasznosításával épült.
Az ilidzsa (termálfürdő) jellegű török fürdők központi részét a medence foglalta el, amely termálvizekre épült, a hamam (gőzfürdő) típusú fürdők központjában pedig egy izzasztókő volt található.
Az ilidzsa fürdő eredeti állapotában rendelkezett egy nagyméretű előcsarnokkal, itt öltözhettek át a vendégek és ezen a helyen lehetett teázni, kávézni, pipázni. Ezután következett az átmeneti helyiség, ahol a fal melletti padkákra ülhettek és csorgó kutakból vizet locsolhattak magukra a fürdőzők. A forró helyiség falai mentén szintén voltak csorgó kutak és ebben a helyiségben helyezkedett el középen a medence. A forró helyiségekből nyíltak a magánfürdők, ahol muszlim szokás szerint szőrtelenítést végeztek.
A Rudas fürdő épületének magja a török fürdő nyolcszögletű medencéje és nyolc oszlopos medencetere, amelynek oszlopos kialakítása ritkaság, és kisebb változtatásokkal a mai napig a fürdő alapja. Az oszlopokra támaszkodik a felülvilágítókkal áttört félgömb kupola. A kupolatér négyzet alaprajzú tér, sarkain negyed gömb kupolákkal, alattuk sztalaktit boltozattal, amely a török építészetre jellemző lépcsőzetes kialakítással készült.
A fürdő török kori neve a „Zöld oszlopos fürdő”, melyet a régészek szerint a ma már nem álló zöld oszlopról kaphatta (az oszlop helyét nem találták meg, de a falakba építve még ma is láthatóak zöld kövek). Jelenlegi nevének kialakulásáról több vélemény is felvetődött. A lehetséges változatok egyike, hogy a kompkikötő rúdjáról kapta a nevét, más vélemények szerint azonban a környéken élő rácok által használt Rudna ilidzse (ásványos fürdő) névből alakult ki a Rudas elnevezés.
A 2004-ben megkezdett átépítési munkálatok nagymértékben érintették a fürdő területét és gépészetét. A törvényi szabályozásoknak megfelelően a rekonstrukció előtt a műemléki jellegre való tekintettel régészeti és falkutatási vizsgálódásokra került sor. A falak kutatásánál előkerültek a beépített török kerámia vízvezetékek, amelyek a medencébe, illetve a csorgókutakba vezették a vizet, ahonnan kis kőmedencékbe (kurnákba) folyt tovább. A kerámia vízvezeték nyomvonala végig követhető a fürdő falazatában. Evlia Cselebi világutazó magyarországi utazásairól írt könyve szerint nyolc csorgókút volt a kupolatérben, amiből hétnek sikerült is meghatározni a helyét, míg a csorgók alatti kurnákból három darab került elő.
A lebontott csempeburkolat és vakolat alatt több helyen is megmaradt a török vakolat, amely rózsaszínű. A törökországi fürdők egy részét Iznikből származó csempékkel burkolták, ám a törékeny anyagokat csak nagy veszteségekkel lehetett a hódoltsági területekre szállítani, valószínűleg ezért alkalmazták a török építők a vörös márványt imitáló vakolást. A mai vizes masszírozó falazatában megtalált két falfülke is a vörös vakolat maradványait őrzi.
A medencetér falában a török fürdőkre jellemző, a falak mentén körbefutó padka nyomára is rábukkantak a régészek, melynek magasságát a lepusztult török vakolat magassága mutatta meg. A tény, hogy a körben előkerült a padka nyomvonala, bizonyítja, hogy a török korban csak a mai nagymedence létezett.
A falkutatások során az is kiderült, hogy a török falakat eltérő színű és méretű faragott kváderkövek (négyszögletesre faragott, szabályos formájú építőkő) közé rakott törtkőből emelték, amikbe merevítő gerendarácsokat építettek be erősítés céljából. A boltozatok vizsgálata bebizonyította, hogy azok is török-koriak, beazonosíthatóak voltak a hatszögletű bevilágítók, és a téglaboltozaton megmaradt az eredeti vakolat, ami itt is rózsaszínű volt.
A padlószint alatti feltárások révén a már említett Eraviszkusz településhez tartozó leleteket is találtak a kupolatérben, melyek többségét kerámiák adták, de állatcsontok is előkerültek. Több helyen középkori épületmaradványokra (kőfalak) bukkantak, de megtalálták a medence csorgójához vezető török kerámia vízvezetéket és a medencéből vizet elvezető kőcsatornát is. Előkerült több mint 300 db facölöp is, melyek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a nyolcszögletű medence megépítésekor a laza talajt ezekkel erősítették meg (hasonló cölöpöket a Duna felé eső falak alapozásánál is használtak a törökök, így stabilizálták az épületet a vizenyős talaj végett.
Ásatást folytattak az udvari részen is, itt egy barokk malom falaira bukkantak, ami már egy 1712-es rajzon is szerepelt. A régi udvarrész beépítésével létrejött egy üvegtetős folyosó, amelyen végighaladva láthatóak a korábban elfalazott kör alakú ablakok és a saroknál a falban a török kori vízvezeték egy darabja is (kerámia vízvezeték a hideg merülő medencénél is látható). A csorgókút alatt megtekinthető a kis kőmedence, amelyhez a törökök nem használtak kifolyónyílást, a víz a peremen túlcsordult, lefolyt a padlóra, ahonnan kis vályúkkal vezették el a csatornákhoz a felesleges vizet.
A török hagyomány folytatódik a kötényes fürdőzéssel, és a felújítások óta már a hölgyek is igénybe vehetik a gőzosztály szolgáltatásait keddenként (női nap), illetve a hétvégeken (társas fürdőzés fürdőruhában). A ma már gőzfürdőnek tartott Rudas fürdő török kori részét felépítése óta gyakorlatilag folyamatosan használják, bővítik, átalakítják, de jellegzetessége és értéke változatlan.
