Fogvarázsló(Budapest, XI. kerület)

A fogfehérítés ma már egy teljesen elfogadott eljárás, amely a közhiedelemmel ellentétben tökéletesen biztonságos. A fogfehérítés történhet orvosi rendelőben vagy otthon. Fiatal korában szinte mindenkinek fehérek a fogai, ám az évek múlásával, az elfogyasztott ételek és italok (pl. vörösbor, kávé, kóla), továbbá a káros szenvedélyek hatására (dohányzás) a fogak elszíneződnek. A fogfehérítés révén megszüntethetőek ezek az elszíneződések a fog kemény és lágy szöveteinek károsítása nélkül; az eljárás nem okoz semmilyen szöveti károsodást és pár évente megismételhető. A plazmaívlámpás rendelői fogfehérítő eljárás teljesen biztonságos és fájdalommentes. A fogfehérítés időigénye körülbelül egy-másfél óra. A fogfehérítést követően fogai akár 8-10 árnyalattal is fehérebbek lehetnek.

A fog (latinul dens, dentis) egy látható korona és egy, az állcsontokban rögzülő gyökér alkotta kemény szerv. A gerinceseknél fejlődött ki. Fő funkciójuk a táplálék megragadása, és – az emlősöknél – az emésztést megkönnyítő felaprózása, a rágás. Az embernél szerepet kapnak a beszédhangok képzésében, az esztétikai megjelenésben, egyes állatoknál pedig fegyverként szolgálnak. A törzsfejlődés során ezen funkcióknak megfelelően alakultak ki a különböző fogmorfológiák. Például a növényevőknek több az őrlőjük (a növényi táplálék nehezen emészthető), és a ragadozóknak jól fejlett szemfoguk van (az áldozat megragadására). A fogak színe a világossárgától a szürkésfehérig bármilyen lehet. Idővel viszont sötétebbek, sárgábbak lesznek mivel az átlátszó zománc kopik és az alatta lévő dentin színe érvényesül. Az emberi szervezetben két rend fogazat fejlődik ki. Az első rend, az ún. tejfogazat (időleges fogak, dentes decidui), a születés után hat hónappal kezd megjelenni, a maradandó fogak (dentes permanentes) pedig a hatodik életév után. Embernél a tejfogak száma 20, a maradandó fogaké 32. Egyes állatokban csak egy rend fog fejlődik ki, másoknál (például a cápánál) az élet egész folyamán cserélődnek. A fog szájüregbe nyúló részét koronának (corona dentis), a fogmederben rögzülő részét gyökérnek (radix dentis) nevezzük. A kettő határánál van a fognyak (collum dentis). Megkülönböztetünk klinikai- és anatómiai koronát: a klinikai korona a fognak, azt részét jelöli, amely látható, tehát az ínytől koronálisabban elhelyezkedő részt. Így az élet során a klinikai korona változó kiterjedésű, például a még teljesen elő nem tört fog klinikai koronája kisebb, majd később az ínyvisszahúzódás miatt nagyobb lehet. Az anatómiai korona ezzel szemben nem változik, mindig a zománccal fedett részt jelöli. A fogak lehetnek egy- vagy többgyökerűek. A frontfogaknak és a kisőrlőknek általában egy gyökerük van, kivéve a felső első kisőrlőt. A kétgyökerű alsó nagyőrlőknek egy meziális és egy disztális gyökere van, míg a szintén kétgyökerű felső első kisőrlő egy vesztibuláris és egy palatinális gyökérrel rendelkezik. A felső nagyőrlők háromgyökerűek, amelyek közül kettő vesztibuláris és egy palatinális. A fog belsejében található a fogpulpa, ezt teljesen körbeveszi a dentin, melyet a koronai részen zománc, a gyökéren pedig cement fed. A zománc és a cement a fognyaknál találkozik. A fogak a fogmederben az ún. gyökérhártya (periodontium) által rögzülnek. A lapát (felső) és véső (alsó) alakú metszőfogak harapásra, a hosszú és rögzítésében erősen biztosított szemfog tépésre, és a széles koronával rendelkező kis őrlőfogak a darabolásra és szétnyomásra, míg a nagyőrlők a legnagyobb rágómunkára alkalmasak.

A helyes fogápolási rutinnal mindenki tisztában van, sokan mégsem követik! A magyar lakosság fogazata igen elszomorító állapotban van. Sajnos, a szájápolásban rejlő lehetőségek jórészt kihasználatlanok maradnak. Nálunk már az is nagy szó lenne, ha mindenki rendszeresen használná a fogkefét és a fogkrémet. A statisztikák szerint, ettől még messze állunk. Ma már a szájápolás jóval többet jelent, mint az egyszerű fogmosás. A cél nem változott, továbbra is a lepedék maradéktalan eltávolítása a legfontosabb feladat, de az eszközök tárháza óriásira bővült. A száj- és fogápolás fontos része, hogy félévente felkeressük fogorvosunkat akkor is, ha éppen semmilyen problémával nem küzdünk. Ugyanis a fogproblémák elkerülésére a legjobb módszer a megelőzés és sokkal szívesebben járunk fogorvoshoz, ha nem hasogató fogfájás miatt megyünk. A rendszeres ellenőrzések során a fog- és ínybetegségeket időben, javarészt a fogak megtartása mellett orvosolni lehet, és olyan praktikus, de a szép mosolyhoz nélkülözhetetlen kezelésekre is sor kerülhet, mint a fogkő eltávolítása.

A fog (latinul dens, dentis) egy látható korona és egy, az állcsontokban rögzülő gyökér alkotta kemény szerv. A gerinceseknél fejlődött ki. Fő funkciójuk a táplálék megragadása, és – az emlősöknél – az emésztést megkönnyítő felaprózása, a rágás. Az embernél szerepet kapnak a beszédhangok képzésében, az esztétikai megjelenésben, egyes állatoknál pedig fegyverként szolgálnak. A törzsfejlődés során ezen funkcióknak megfelelően alakultak ki a különböző fogmorfológiák. Például a növényevőknek több az őrlőjük (a növényi táplálék nehezen emészthető), és a ragadozóknak jól fejlett szemfoguk van (az áldozat megragadására). A fogak színe a világossárgától a szürkésfehérig bármilyen lehet. Idővel viszont sötétebbek, sárgábbak lesznek mivel az átlátszó zománc kopik és az alatta lévő dentin színe érvényesül. Az emberi szervezetben két rend fogazat fejlődik ki. Az első rend, az ún. tejfogazat (időleges fogak, dentes decidui), a születés után hat hónappal kezd megjelenni, a maradandó fogak (dentes permanentes) pedig a hatodik életév után. Embernél a tejfogak száma 20, a maradandó fogaké 32. Egyes állatokban csak egy rend fog fejlődik ki, másoknál (például a cápánál) az élet egész folyamán cserélődnek. A fog szájüregbe nyúló részét koronának (corona dentis), a fogmederben rögzülő részét gyökérnek (radix dentis) nevezzük. A kettő határánál van a fognyak (collum dentis). Megkülönböztetünk klinikai- és anatómiai koronát: a klinikai korona a fognak, azt részét jelöli, amely látható, tehát az ínytől koronálisabban elhelyezkedő részt. Így az élet során a klinikai korona változó kiterjedésű, például a még teljesen elő nem tört fog klinikai koronája kisebb, majd később az ínyvisszahúzódás miatt nagyobb lehet. Az anatómiai korona ezzel szemben nem változik, mindig a zománccal fedett részt jelöli. A fogak lehetnek egy- vagy többgyökerűek. A frontfogaknak és a kisőrlőknek általában egy gyökerük van, kivéve a felső első kisőrlőt. A kétgyökerű alsó nagyőrlőknek egy meziális és egy disztális gyökere van, míg a szintén kétgyökerű felső első kisőrlő egy vesztibuláris és egy palatinális gyökérrel rendelkezik. A felső nagyőrlők háromgyökerűek, amelyek közül kettő vesztibuláris és egy palatinális. A fog belsejében található a fogpulpa, ezt teljesen körbeveszi a dentin, melyet a koronai részen zománc, a gyökéren pedig cement fed. A zománc és a cement a fognyaknál találkozik. A fogak a fogmederben az ún. gyökérhártya (periodontium) által rögzülnek. A lapát (felső) és véső (alsó) alakú metszőfogak harapásra, a hosszú és rögzítésében erősen biztosított szemfog tépésre, és a széles koronával rendelkező kis őrlőfogak a darabolásra és szétnyomásra, míg a nagyőrlők a legnagyobb rágómunkára alkalmasak.

Maga az implantáció szó jelentése fogbeültetés, beágyazás. Olyan beavatkozás, amely során a test másik részéről származó, vagy idehen anyagot ültetnek be a szervezet egy adott pontjára. Az implantátum maga a beültetendő anyag. A manapság használt fogászat­i implantátumok többsége felületkezelt tiszta titán, melyek anyagukat tekintve semmiben sem különböznek a test egyéb területein alkalmazott orvosi készítményektől (pl: csípőprotézis). Durva megközelítésben leginkább egy speciálisan kialakított és felületkezelt csavarhoz hasonlítanak, melyek a hiányzó fogak pótlása érdekében az alsó, vagy felső állkapocscsont meghatározott helyére kerülnek behelyezésre. Az implantátumok elkészítése érdekében nem szükséges a szomszédos fogak lecsiszolása, és tartós, hosszú távon jól funkcionáló megoldást jelent. Az eredeti rágóképesség az adott területen 90-95 %-ban helyreállítható. A felépítmény tekintetében a legélethűbb, legesztétikusabb pótlás elkészítésére ad lehetőséget. Az implantátum csontot tart fenn maga körül. Az állkapocscsontnak az a területe amely fogatlanná válik, az inaktivitás következtében sorvadni kezd, a behelyezett műgyökér azonban a rágóerő terhelést ismételten továbbítja a csontozatra, és így azt újra a szervezet aktív részévé teszi. Az így megőrzött csont a későbbi pótlásaink számára jelent stabilitást. A kezelési terv készítése során figyelembe kell venni olyan fontos anatómiai képleteket, amelyek meghatározzák számunkra a beültetésre kerülő implantátum lehetséges hosszát, átmérőjét és ezáltal terhelhetőségét is. Meghatározó a csont tömörsége, a műgyökér környezetében lévő és az antagonista fogak elhelyezkedése, állapota. Az egyéni mérlegelést követően pontos tervezéssel a bonyolultnak látszó esetek többsége is kezelhető: mint például az osteoporozis, vagy a diabetes esetében. A fogbeültetés kis ambuláns műtétnek minősül, időtartama kb 30-60 perc. Átlagos, egészséges szervezet számára nagyobb megterhelést nem jelent az általában helyi érzéstelenítésben végzett beavatkozás. Pácienseim eddigi beszámolói alapján maga a műtét semmiféle fájdalommal vagy kellemetlenséggel nem jár. A műtét után jelentkező utófájdalomról betegeim legnagyobb része azt mondta, hogy a többnyire aznap jelentkező de maximum 1-2 napig tartó közepes mértékű megpróbáltatás a felírt fájdalomcsillapítóval teljesen megszüntethető! A többség véleménye, hogy sokkal kisebb a valós trauma, mint azt korábban feltételezték.

A fog (latinul dens, dentis) egy látható korona és egy, az állcsontokban rögzülő gyökér alkotta kemény szerv. A gerinceseknél fejlődött ki. Fő funkciójuk a táplálék megragadása, és – az emlősöknél – az emésztést megkönnyítő felaprózása, a rágás. Az embernél szerepet kapnak a beszédhangok képzésében, az esztétikai megjelenésben, egyes állatoknál pedig fegyverként szolgálnak. A törzsfejlődés során ezen funkcióknak megfelelően alakultak ki a különböző fogmorfológiák. Például a növényevőknek több az őrlőjük (a növényi táplálék nehezen emészthető), és a ragadozóknak jól fejlett szemfoguk van (az áldozat megragadására). A fogak színe a világossárgától a szürkésfehérig bármilyen lehet. Idővel viszont sötétebbek, sárgábbak lesznek mivel az átlátszó zománc kopik és az alatta lévő dentin színe érvényesül. Az emberi szervezetben két rend fogazat fejlődik ki. Az első rend, az ún. tejfogazat (időleges fogak, dentes decidui), a születés után hat hónappal kezd megjelenni, a maradandó fogak (dentes permanentes) pedig a hatodik életév után. Embernél a tejfogak száma 20, a maradandó fogaké 32. Egyes állatokban csak egy rend fog fejlődik ki, másoknál (például a cápánál) az élet egész folyamán cserélődnek. A fog szájüregbe nyúló részét koronának (corona dentis), a fogmederben rögzülő részét gyökérnek (radix dentis) nevezzük. A kettő határánál van a fognyak (collum dentis). Megkülönböztetünk klinikai- és anatómiai koronát: a klinikai korona a fognak, azt részét jelöli, amely látható, tehát az ínytől koronálisabban elhelyezkedő részt. Így az élet során a klinikai korona változó kiterjedésű, például a még teljesen elő nem tört fog klinikai koronája kisebb, majd később az ínyvisszahúzódás miatt nagyobb lehet. Az anatómiai korona ezzel szemben nem változik, mindig a zománccal fedett részt jelöli. A fogak lehetnek egy- vagy többgyökerűek. A frontfogaknak és a kisőrlőknek általában egy gyökerük van, kivéve a felső első kisőrlőt. A kétgyökerű alsó nagyőrlőknek egy meziális és egy disztális gyökere van, míg a szintén kétgyökerű felső első kisőrlő egy vesztibuláris és egy palatinális gyökérrel rendelkezik. A felső nagyőrlők háromgyökerűek, amelyek közül kettő vesztibuláris és egy palatinális. A fog belsejében található a fogpulpa, ezt teljesen körbeveszi a dentin, melyet a koronai részen zománc, a gyökéren pedig cement fed. A zománc és a cement a fognyaknál találkozik. A fogak a fogmederben az ún. gyökérhártya (periodontium) által rögzülnek. A lapát (felső) és véső (alsó) alakú metszőfogak harapásra, a hosszú és rögzítésében erősen biztosított szemfog tépésre, és a széles koronával rendelkező kis őrlőfogak a darabolásra és szétnyomásra, míg a nagyőrlők a legnagyobb rágómunkára alkalmasak.

A fog (latinul dens, dentis) egy látható korona és egy, az állcsontokban rögzülő gyökér alkotta kemény szerv. A gerinceseknél fejlődött ki. Fő funkciójuk a táplálék megragadása, és – az emlősöknél – az emésztést megkönnyítő felaprózása, a rágás. Az embernél szerepet kapnak a beszédhangok képzésében, az esztétikai megjelenésben, egyes állatoknál pedig fegyverként szolgálnak. A törzsfejlődés során ezen funkcióknak megfelelően alakultak ki a különböző fogmorfológiák. Például a növényevőknek több az őrlőjük (a növényi táplálék nehezen emészthető), és a ragadozóknak jól fejlett szemfoguk van (az áldozat megragadására). A fogak színe a világossárgától a szürkésfehérig bármilyen lehet. Idővel viszont sötétebbek, sárgábbak lesznek mivel az átlátszó zománc kopik és az alatta lévő dentin színe érvényesül. Az emberi szervezetben két rend fogazat fejlődik ki. Az első rend, az ún. tejfogazat (időleges fogak, dentes decidui), a születés után hat hónappal kezd megjelenni, a maradandó fogak (dentes permanentes) pedig a hatodik életév után. Embernél a tejfogak száma 20, a maradandó fogaké 32. Egyes állatokban csak egy rend fog fejlődik ki, másoknál (például a cápánál) az élet egész folyamán cserélődnek. A fog szájüregbe nyúló részét koronának (corona dentis), a fogmederben rögzülő részét gyökérnek (radix dentis) nevezzük. A kettő határánál van a fognyak (collum dentis). Megkülönböztetünk klinikai- és anatómiai koronát: a klinikai korona a fognak, azt részét jelöli, amely látható, tehát az ínytől koronálisabban elhelyezkedő részt. Így az élet során a klinikai korona változó kiterjedésű, például a még teljesen elő nem tört fog klinikai koronája kisebb, majd később az ínyvisszahúzódás miatt nagyobb lehet. Az anatómiai korona ezzel szemben nem változik, mindig a zománccal fedett részt jelöli. A fogak lehetnek egy- vagy többgyökerűek. A frontfogaknak és a kisőrlőknek általában egy gyökerük van, kivéve a felső első kisőrlőt. A kétgyökerű alsó nagyőrlőknek egy meziális és egy disztális gyökere van, míg a szintén kétgyökerű felső első kisőrlő egy vesztibuláris és egy palatinális gyökérrel rendelkezik. A felső nagyőrlők háromgyökerűek, amelyek közül kettő vesztibuláris és egy palatinális. A fog belsejében található a fogpulpa, ezt teljesen körbeveszi a dentin, melyet a koronai részen zománc, a gyökéren pedig cement fed. A zománc és a cement a fognyaknál találkozik. A fogak a fogmederben az ún. gyökérhártya (periodontium) által rögzülnek. A lapát (felső) és véső (alsó) alakú metszőfogak harapásra, a hosszú és rögzítésében erősen biztosított szemfog tépésre, és a széles koronával rendelkező kis őrlőfogak a darabolásra és szétnyomásra, míg a nagyőrlők a legnagyobb rágómunkára alkalmasak.

A fog (latinul dens, dentis) egy látható korona és egy, az állcsontokban rögzülő gyökér alkotta kemény szerv. A gerinceseknél fejlődött ki. Fő funkciójuk a táplálék megragadása, és – az emlősöknél – az emésztést megkönnyítő felaprózása, a rágás. Az embernél szerepet kapnak a beszédhangok képzésében, az esztétikai megjelenésben, egyes állatoknál pedig fegyverként szolgálnak. A törzsfejlődés során ezen funkcióknak megfelelően alakultak ki a különböző fogmorfológiák. Például a növényevőknek több az őrlőjük (a növényi táplálék nehezen emészthető), és a ragadozóknak jól fejlett szemfoguk van (az áldozat megragadására). A fogak színe a világossárgától a szürkésfehérig bármilyen lehet. Idővel viszont sötétebbek, sárgábbak lesznek mivel az átlátszó zománc kopik és az alatta lévő dentin színe érvényesül. Az emberi szervezetben két rend fogazat fejlődik ki. Az első rend, az ún. tejfogazat (időleges fogak, dentes decidui), a születés után hat hónappal kezd megjelenni, a maradandó fogak (dentes permanentes) pedig a hatodik életév után. Embernél a tejfogak száma 20, a maradandó fogaké 32. Egyes állatokban csak egy rend fog fejlődik ki, másoknál (például a cápánál) az élet egész folyamán cserélődnek. A fog szájüregbe nyúló részét koronának (corona dentis), a fogmederben rögzülő részét gyökérnek (radix dentis) nevezzük. A kettő határánál van a fognyak (collum dentis). Megkülönböztetünk klinikai- és anatómiai koronát: a klinikai korona a fognak, azt részét jelöli, amely látható, tehát az ínytől koronálisabban elhelyezkedő részt. Így az élet során a klinikai korona változó kiterjedésű, például a még teljesen elő nem tört fog klinikai koronája kisebb, majd később az ínyvisszahúzódás miatt nagyobb lehet. Az anatómiai korona ezzel szemben nem változik, mindig a zománccal fedett részt jelöli. A fogak lehetnek egy- vagy többgyökerűek. A frontfogaknak és a kisőrlőknek általában egy gyökerük van, kivéve a felső első kisőrlőt. A kétgyökerű alsó nagyőrlőknek egy meziális és egy disztális gyökere van, míg a szintén kétgyökerű felső első kisőrlő egy vesztibuláris és egy palatinális gyökérrel rendelkezik. A felső nagyőrlők háromgyökerűek, amelyek közül kettő vesztibuláris és egy palatinális. A fog belsejében található a fogpulpa, ezt teljesen körbeveszi a dentin, melyet a koronai részen zománc, a gyökéren pedig cement fed. A zománc és a cement a fognyaknál találkozik. A fogak a fogmederben az ún. gyökérhártya (periodontium) által rögzülnek. A lapát (felső) és véső (alsó) alakú metszőfogak harapásra, a hosszú és rögzítésében erősen biztosított szemfog tépésre, és a széles koronával rendelkező kis őrlőfogak a darabolásra és szétnyomásra, míg a nagyőrlők a legnagyobb rágómunkára alkalmasak.

A fogszabályozásban ma már nincs korhatár, de előfordulhat, hogy gyermekkorban a megfelelő időben végzett kezeléssel elkerülhetővé válik a súlyosabb elváltozások kialakulása, amelyeket felnőttkorban esetleg csak műtéttel lehet korrigálni. A szép mosoly önbizalmat ad, de a rossz pozícióban álló fogak hamarabb szuvasodnak és könnyebben esnek áldozatul a fogágyi betegségeknek. A rossz harapás állkapocs-ízületi problémákhoz vezethet (pl.: fájdalom, kattogás, fogcsikorgatás). A fogszabályozás célja a szép és esztétikus mosoly létrehozásán túl az, hogy a fogazat megfelelően funkcionáljon, a páciens jól tudjon rágni, nyelni, beszélni. A fogszabályozás során a fogtorlódások, a megdőlt fogak, a fogak közti hézagok, továbbá az állcsontok rendellenes helyzetét kezeljük, amelyek mind fontos szereppel bírnak a jó harapás és a tiszta beszéd elérésében.

A fog (latinul dens, dentis) egy látható korona és egy, az állcsontokban rögzülő gyökér alkotta kemény szerv. A gerinceseknél fejlődött ki. Fő funkciójuk a táplálék megragadása, és – az emlősöknél – az emésztést megkönnyítő felaprózása, a rágás. Az embernél szerepet kapnak a beszédhangok képzésében, az esztétikai megjelenésben, egyes állatoknál pedig fegyverként szolgálnak. A törzsfejlődés során ezen funkcióknak megfelelően alakultak ki a különböző fogmorfológiák. Például a növényevőknek több az őrlőjük (a növényi táplálék nehezen emészthető), és a ragadozóknak jól fejlett szemfoguk van (az áldozat megragadására). A fogak színe a világossárgától a szürkésfehérig bármilyen lehet. Idővel viszont sötétebbek, sárgábbak lesznek mivel az átlátszó zománc kopik és az alatta lévő dentin színe érvényesül. Az emberi szervezetben két rend fogazat fejlődik ki. Az első rend, az ún. tejfogazat (időleges fogak, dentes decidui), a születés után hat hónappal kezd megjelenni, a maradandó fogak (dentes permanentes) pedig a hatodik életév után. Embernél a tejfogak száma 20, a maradandó fogaké 32. Egyes állatokban csak egy rend fog fejlődik ki, másoknál (például a cápánál) az élet egész folyamán cserélődnek. A fog szájüregbe nyúló részét koronának (corona dentis), a fogmederben rögzülő részét gyökérnek (radix dentis) nevezzük. A kettő határánál van a fognyak (collum dentis). Megkülönböztetünk klinikai- és anatómiai koronát: a klinikai korona a fognak, azt részét jelöli, amely látható, tehát az ínytől koronálisabban elhelyezkedő részt. Így az élet során a klinikai korona változó kiterjedésű, például a még teljesen elő nem tört fog klinikai koronája kisebb, majd később az ínyvisszahúzódás miatt nagyobb lehet. Az anatómiai korona ezzel szemben nem változik, mindig a zománccal fedett részt jelöli. A fogak lehetnek egy- vagy többgyökerűek. A frontfogaknak és a kisőrlőknek általában egy gyökerük van, kivéve a felső első kisőrlőt. A kétgyökerű alsó nagyőrlőknek egy meziális és egy disztális gyökere van, míg a szintén kétgyökerű felső első kisőrlő egy vesztibuláris és egy palatinális gyökérrel rendelkezik. A felső nagyőrlők háromgyökerűek, amelyek közül kettő vesztibuláris és egy palatinális. A fog belsejében található a fogpulpa, ezt teljesen körbeveszi a dentin, melyet a koronai részen zománc, a gyökéren pedig cement fed. A zománc és a cement a fognyaknál találkozik. A fogak a fogmederben az ún. gyökérhártya (periodontium) által rögzülnek. A lapát (felső) és véső (alsó) alakú metszőfogak harapásra, a hosszú és rögzítésében erősen biztosított szemfog tépésre, és a széles koronával rendelkező kis őrlőfogak a darabolásra és szétnyomásra, míg a nagyőrlők a legnagyobb rágómunkára alkalmasak.

A helyes fogápolási rutinnal mindenki tisztában van, sokan mégsem követik! A magyar lakosság fogazata igen elszomorító állapotban van. Sajnos, a szájápolásban rejlő lehetőségek jórészt kihasználatlanok maradnak. Nálunk már az is nagy szó lenne, ha mindenki rendszeresen használná a fogkefét és a fogkrémet. A statisztikák szerint, ettől még messze állunk. Ma már a szájápolás jóval többet jelent, mint az egyszerű fogmosás. A cél nem változott, továbbra is a lepedék maradéktalan eltávolítása a legfontosabb feladat, de az eszközök tárháza óriásira bővült. A száj- és fogápolás fontos része, hogy félévente felkeressük fogorvosunkat akkor is, ha éppen semmilyen problémával nem küzdünk. Ugyanis a fogproblémák elkerülésére a legjobb módszer a megelőzés és sokkal szívesebben járunk fogorvoshoz, ha nem hasogató fogfájás miatt megyünk. A rendszeres ellenőrzések során a fog- és ínybetegségeket időben, javarészt a fogak megtartása mellett orvosolni lehet, és olyan praktikus, de a szép mosolyhoz nélkülözhetetlen kezelésekre is sor kerülhet, mint a fogkő eltávolítása.

A fog (latinul dens, dentis) egy látható korona és egy, az állcsontokban rögzülő gyökér alkotta kemény szerv. A gerinceseknél fejlődött ki. Fő funkciójuk a táplálék megragadása, és – az emlősöknél – az emésztést megkönnyítő felaprózása, a rágás. Az embernél szerepet kapnak a beszédhangok képzésében, az esztétikai megjelenésben, egyes állatoknál pedig fegyverként szolgálnak. A törzsfejlődés során ezen funkcióknak megfelelően alakultak ki a különböző fogmorfológiák. Például a növényevőknek több az őrlőjük (a növényi táplálék nehezen emészthető), és a ragadozóknak jól fejlett szemfoguk van (az áldozat megragadására). A fogak színe a világossárgától a szürkésfehérig bármilyen lehet. Idővel viszont sötétebbek, sárgábbak lesznek mivel az átlátszó zománc kopik és az alatta lévő dentin színe érvényesül. Az emberi szervezetben két rend fogazat fejlődik ki. Az első rend, az ún. tejfogazat (időleges fogak, dentes decidui), a születés után hat hónappal kezd megjelenni, a maradandó fogak (dentes permanentes) pedig a hatodik életév után. Embernél a tejfogak száma 20, a maradandó fogaké 32. Egyes állatokban csak egy rend fog fejlődik ki, másoknál (például a cápánál) az élet egész folyamán cserélődnek. A fog szájüregbe nyúló részét koronának (corona dentis), a fogmederben rögzülő részét gyökérnek (radix dentis) nevezzük. A kettő határánál van a fognyak (collum dentis). Megkülönböztetünk klinikai- és anatómiai koronát: a klinikai korona a fognak, azt részét jelöli, amely látható, tehát az ínytől koronálisabban elhelyezkedő részt. Így az élet során a klinikai korona változó kiterjedésű, például a még teljesen elő nem tört fog klinikai koronája kisebb, majd később az ínyvisszahúzódás miatt nagyobb lehet. Az anatómiai korona ezzel szemben nem változik, mindig a zománccal fedett részt jelöli. A fogak lehetnek egy- vagy többgyökerűek. A frontfogaknak és a kisőrlőknek általában egy gyökerük van, kivéve a felső első kisőrlőt. A kétgyökerű alsó nagyőrlőknek egy meziális és egy disztális gyökere van, míg a szintén kétgyökerű felső első kisőrlő egy vesztibuláris és egy palatinális gyökérrel rendelkezik. A felső nagyőrlők háromgyökerűek, amelyek közül kettő vesztibuláris és egy palatinális. A fog belsejében található a fogpulpa, ezt teljesen körbeveszi a dentin, melyet a koronai részen zománc, a gyökéren pedig cement fed. A zománc és a cement a fognyaknál találkozik. A fogak a fogmederben az ún. gyökérhártya (periodontium) által rögzülnek. A lapát (felső) és véső (alsó) alakú metszőfogak harapásra, a hosszú és rögzítésében erősen biztosított szemfog tépésre, és a széles koronával rendelkező kis őrlőfogak a darabolásra és szétnyomásra, míg a nagyőrlők a legnagyobb rágómunkára alkalmasak.

A helyes fogápolási rutinnal mindenki tisztában van, sokan mégsem követik! A magyar lakosság fogazata igen elszomorító állapotban van. Sajnos, a szájápolásban rejlő lehetőségek jórészt kihasználatlanok maradnak. Nálunk már az is nagy szó lenne, ha mindenki rendszeresen használná a fogkefét és a fogkrémet. A statisztikák szerint, ettől még messze állunk. Ma már a szájápolás jóval többet jelent, mint az egyszerű fogmosás. A cél nem változott, továbbra is a lepedék maradéktalan eltávolítása a legfontosabb feladat, de az eszközök tárháza óriásira bővült. A száj- és fogápolás fontos része, hogy félévente felkeressük fogorvosunkat akkor is, ha éppen semmilyen problémával nem küzdünk. Ugyanis a fogproblémák elkerülésére a legjobb módszer a megelőzés és sokkal szívesebben járunk fogorvoshoz, ha nem hasogató fogfájás miatt megyünk. A rendszeres ellenőrzések során a fog- és ínybetegségeket időben, javarészt a fogak megtartása mellett orvosolni lehet, és olyan praktikus, de a szép mosolyhoz nélkülözhetetlen kezelésekre is sor kerülhet, mint a fogkő eltávolítása.

Maga az implantáció szó jelentése fogbeültetés, beágyazás. Olyan beavatkozás, amely során a test másik részéről származó, vagy idehen anyagot ültetnek be a szervezet egy adott pontjára. Az implantátum maga a beültetendő anyag. A manapság használt fogászat­i implantátumok többsége felületkezelt tiszta titán, melyek anyagukat tekintve semmiben sem különböznek a test egyéb területein alkalmazott orvosi készítményektől (pl: csípőprotézis). Durva megközelítésben leginkább egy speciálisan kialakított és felületkezelt csavarhoz hasonlítanak, melyek a hiányzó fogak pótlása érdekében az alsó, vagy felső állkapocscsont meghatározott helyére kerülnek behelyezésre. Az implantátumok elkészítése érdekében nem szükséges a szomszédos fogak lecsiszolása, és tartós, hosszú távon jól funkcionáló megoldást jelent. Az eredeti rágóképesség az adott területen 90-95 %-ban helyreállítható. A felépítmény tekintetében a legélethűbb, legesztétikusabb pótlás elkészítésére ad lehetőséget. Az implantátum csontot tart fenn maga körül. Az állkapocscsontnak az a területe amely fogatlanná válik, az inaktivitás következtében sorvadni kezd, a behelyezett műgyökér azonban a rágóerő terhelést ismételten továbbítja a csontozatra, és így azt újra a szervezet aktív részévé teszi. Az így megőrzött csont a későbbi pótlásaink számára jelent stabilitást. A kezelési terv készítése során figyelembe kell venni olyan fontos anatómiai képleteket, amelyek meghatározzák számunkra a beültetésre kerülő implantátum lehetséges hosszát, átmérőjét és ezáltal terhelhetőségét is. Meghatározó a csont tömörsége, a műgyökér környezetében lévő és az antagonista fogak elhelyezkedése, állapota. Az egyéni mérlegelést követően pontos tervezéssel a bonyolultnak látszó esetek többsége is kezelhető: mint például az osteoporozis, vagy a diabetes esetében. A fogbeültetés kis ambuláns műtétnek minősül, időtartama kb 30-60 perc. Átlagos, egészséges szervezet számára nagyobb megterhelést nem jelent az általában helyi érzéstelenítésben végzett beavatkozás. Pácienseim eddigi beszámolói alapján maga a műtét semmiféle fájdalommal vagy kellemetlenséggel nem jár. A műtét után jelentkező utófájdalomról betegeim legnagyobb része azt mondta, hogy a többnyire aznap jelentkező de maximum 1-2 napig tartó közepes mértékű megpróbáltatás a felírt fájdalomcsillapítóval teljesen megszüntethető! A többség véleménye, hogy sokkal kisebb a valós trauma, mint azt korábban feltételezték.

Maga az implantáció szó jelentése fogbeültetés, beágyazás. Olyan beavatkozás, amely során a test másik részéről származó, vagy idehen anyagot ültetnek be a szervezet egy adott pontjára. Az implantátum maga a beültetendő anyag. A manapság használt fogászat­i implantátumok többsége felületkezelt tiszta titán, melyek anyagukat tekintve semmiben sem különböznek a test egyéb területein alkalmazott orvosi készítményektől (pl: csípőprotézis). Durva megközelítésben leginkább egy speciálisan kialakított és felületkezelt csavarhoz hasonlítanak, melyek a hiányzó fogak pótlása érdekében az alsó, vagy felső állkapocscsont meghatározott helyére kerülnek behelyezésre. Az implantátumok elkészítése érdekében nem szükséges a szomszédos fogak lecsiszolása, és tartós, hosszú távon jól funkcionáló megoldást jelent. Az eredeti rágóképesség az adott területen 90-95 %-ban helyreállítható. A felépítmény tekintetében a legélethűbb, legesztétikusabb pótlás elkészítésére ad lehetőséget. Az implantátum csontot tart fenn maga körül. Az állkapocscsontnak az a területe amely fogatlanná válik, az inaktivitás következtében sorvadni kezd, a behelyezett műgyökér azonban a rágóerő terhelést ismételten továbbítja a csontozatra, és így azt újra a szervezet aktív részévé teszi. Az így megőrzött csont a későbbi pótlásaink számára jelent stabilitást. A kezelési terv készítése során figyelembe kell venni olyan fontos anatómiai képleteket, amelyek meghatározzák számunkra a beültetésre kerülő implantátum lehetséges hosszát, átmérőjét és ezáltal terhelhetőségét is. Meghatározó a csont tömörsége, a műgyökér környezetében lévő és az antagonista fogak elhelyezkedése, állapota. Az egyéni mérlegelést követően pontos tervezéssel a bonyolultnak látszó esetek többsége is kezelhető: mint például az osteoporozis, vagy a diabetes esetében. A fogbeültetés kis ambuláns műtétnek minősül, időtartama kb 30-60 perc. Átlagos, egészséges szervezet számára nagyobb megterhelést nem jelent az általában helyi érzéstelenítésben végzett beavatkozás. Pácienseim eddigi beszámolói alapján maga a műtét semmiféle fájdalommal vagy kellemetlenséggel nem jár. A műtét után jelentkező utófájdalomról betegeim legnagyobb része azt mondta, hogy a többnyire aznap jelentkező de maximum 1-2 napig tartó közepes mértékű megpróbáltatás a felírt fájdalomcsillapítóval teljesen megszüntethető! A többség véleménye, hogy sokkal kisebb a valós trauma, mint azt korábban feltételezték.

Maga az implantáció szó jelentése fogbeültetés, beágyazás. Olyan beavatkozás, amely során a test másik részéről származó, vagy idehen anyagot ültetnek be a szervezet egy adott pontjára. Az implantátum maga a beültetendő anyag. A manapság használt fogászat­i implantátumok többsége felületkezelt tiszta titán, melyek anyagukat tekintve semmiben sem különböznek a test egyéb területein alkalmazott orvosi készítményektől (pl: csípőprotézis). Durva megközelítésben leginkább egy speciálisan kialakított és felületkezelt csavarhoz hasonlítanak, melyek a hiányzó fogak pótlása érdekében az alsó, vagy felső állkapocscsont meghatározott helyére kerülnek behelyezésre. Az implantátumok elkészítése érdekében nem szükséges a szomszédos fogak lecsiszolása, és tartós, hosszú távon jól funkcionáló megoldást jelent. Az eredeti rágóképesség az adott területen 90-95 %-ban helyreállítható. A felépítmény tekintetében a legélethűbb, legesztétikusabb pótlás elkészítésére ad lehetőséget. Az implantátum csontot tart fenn maga körül. Az állkapocscsontnak az a területe amely fogatlanná válik, az inaktivitás következtében sorvadni kezd, a behelyezett műgyökér azonban a rágóerő terhelést ismételten továbbítja a csontozatra, és így azt újra a szervezet aktív részévé teszi. Az így megőrzött csont a későbbi pótlásaink számára jelent stabilitást. A kezelési terv készítése során figyelembe kell venni olyan fontos anatómiai képleteket, amelyek meghatározzák számunkra a beültetésre kerülő implantátum lehetséges hosszát, átmérőjét és ezáltal terhelhetőségét is. Meghatározó a csont tömörsége, a műgyökér környezetében lévő és az antagonista fogak elhelyezkedése, állapota. Az egyéni mérlegelést követően pontos tervezéssel a bonyolultnak látszó esetek többsége is kezelhető: mint például az osteoporozis, vagy a diabetes esetében. A fogbeültetés kis ambuláns műtétnek minősül, időtartama kb 30-60 perc. Átlagos, egészséges szervezet számára nagyobb megterhelést nem jelent az általában helyi érzéstelenítésben végzett beavatkozás. Pácienseim eddigi beszámolói alapján maga a műtét semmiféle fájdalommal vagy kellemetlenséggel nem jár. A műtét után jelentkező utófájdalomról betegeim legnagyobb része azt mondta, hogy a többnyire aznap jelentkező de maximum 1-2 napig tartó közepes mértékű megpróbáltatás a felírt fájdalomcsillapítóval teljesen megszüntethető! A többség véleménye, hogy sokkal kisebb a valós trauma, mint azt korábban feltételezték.

Maga az implantáció szó jelentése fogbeültetés, beágyazás. Olyan beavatkozás, amely során a test másik részéről származó, vagy idehen anyagot ültetnek be a szervezet egy adott pontjára. Az implantátum maga a beültetendő anyag. A manapság használt fogászat­i implantátumok többsége felületkezelt tiszta titán, melyek anyagukat tekintve semmiben sem különböznek a test egyéb területein alkalmazott orvosi készítményektől (pl: csípőprotézis). Durva megközelítésben leginkább egy speciálisan kialakított és felületkezelt csavarhoz hasonlítanak, melyek a hiányzó fogak pótlása érdekében az alsó, vagy felső állkapocscsont meghatározott helyére kerülnek behelyezésre. Az implantátumok elkészítése érdekében nem szükséges a szomszédos fogak lecsiszolása, és tartós, hosszú távon jól funkcionáló megoldást jelent. Az eredeti rágóképesség az adott területen 90-95 %-ban helyreállítható. A felépítmény tekintetében a legélethűbb, legesztétikusabb pótlás elkészítésére ad lehetőséget. Az implantátum csontot tart fenn maga körül. Az állkapocscsontnak az a területe amely fogatlanná válik, az inaktivitás következtében sorvadni kezd, a behelyezett műgyökér azonban a rágóerő terhelést ismételten továbbítja a csontozatra, és így azt újra a szervezet aktív részévé teszi. Az így megőrzött csont a későbbi pótlásaink számára jelent stabilitást. A kezelési terv készítése során figyelembe kell venni olyan fontos anatómiai képleteket, amelyek meghatározzák számunkra a beültetésre kerülő implantátum lehetséges hosszát, átmérőjét és ezáltal terhelhetőségét is. Meghatározó a csont tömörsége, a műgyökér környezetében lévő és az antagonista fogak elhelyezkedése, állapota. Az egyéni mérlegelést követően pontos tervezéssel a bonyolultnak látszó esetek többsége is kezelhető: mint például az osteoporozis, vagy a diabetes esetében. A fogbeültetés kis ambuláns műtétnek minősül, időtartama kb 30-60 perc. Átlagos, egészséges szervezet számára nagyobb megterhelést nem jelent az általában helyi érzéstelenítésben végzett beavatkozás. Pácienseim eddigi beszámolói alapján maga a műtét semmiféle fájdalommal vagy kellemetlenséggel nem jár. A műtét után jelentkező utófájdalomról betegeim legnagyobb része azt mondta, hogy a többnyire aznap jelentkező de maximum 1-2 napig tartó közepes mértékű megpróbáltatás a felírt fájdalomcsillapítóval teljesen megszüntethető! A többség véleménye, hogy sokkal kisebb a valós trauma, mint azt korábban feltételezték.

A helyes fogápolási rutinnal mindenki tisztában van, sokan mégsem követik! A magyar lakosság fogazata igen elszomorító állapotban van. Sajnos, a szájápolásban rejlő lehetőségek jórészt kihasználatlanok maradnak. Nálunk már az is nagy szó lenne, ha mindenki rendszeresen használná a fogkefét és a fogkrémet. A statisztikák szerint, ettől még messze állunk. Ma már a szájápolás jóval többet jelent, mint az egyszerű fogmosás. A cél nem változott, továbbra is a lepedék maradéktalan eltávolítása a legfontosabb feladat, de az eszközök tárháza óriásira bővült. A száj- és fogápolás fontos része, hogy félévente felkeressük fogorvosunkat akkor is, ha éppen semmilyen problémával nem küzdünk. Ugyanis a fogproblémák elkerülésére a legjobb módszer a megelőzés és sokkal szívesebben járunk fogorvoshoz, ha nem hasogató fogfájás miatt megyünk. A rendszeres ellenőrzések során a fog- és ínybetegségeket időben, javarészt a fogak megtartása mellett orvosolni lehet, és olyan praktikus, de a szép mosolyhoz nélkülözhetetlen kezelésekre is sor kerülhet, mint a fogkő eltávolítása.